Annyira régen ragadtam gombot e témában, hogy már a formátumokat is kezdtem elfelejteni. Így mehetett volna ez még sokáig, de az erő utólért és újra kifejezem önmagam. Apropót könnyen találok rá bármikor. Elsődlegesen a Csillag és Mágus projekt talán pozitívba vált, mivel a faktorizálás sivatagja után újra az én kedves oázisomba a lízingbe érkeztem. Nagyon szomjúztam már erre. Ez a nagy fordulat amit vártam magamtól. Az Óbester projekt már a célegyenesben szárad, lassan az IKEA konyha beszerelésével nekem kell finishbe vinnem az ügyet. A Rózsabokor utca pedig elindult. El ám de még hogy! Ákos már lerendelte az ablakokat, hamarosan érkezik a kamion és a mérnökök a laptopokkal bemérik a vízszintest és belövik az bukó nyílókat a helyükre. Ezzel a ház K értéke a 20-ról azonnal az 1,95-re ugrik. No jó, az ablak 1,1 -es Kát kap, de a falakra csak ősszel vagy tavasszal vár a meleg pulcsi. A többiről dióhéjban annyit, hogy az Erős akarja nekünk eladni a kerámiákat, a szanitereket még nem tudom, a padló valamelyik médiumhárd német készíti, a meleget pedig a katonai repülőgép gyártó Junkers energetikusai tesztelik. Jó mi? Az OTP LTP már tejelt, a maradékra még versengenek a bánkok. A lényeg, hogy a bárányhimlő is elmúlt és a tulipánok is színesek, de nagyon. A meggyfa túlélte a telet és a szomorú eprecske is bimbózik. Minden digitál már a képdobozban, ettől igazán tavaszi már a fílingünk. Csak szegény Antal Imre nem szeszélyeskedik...
